A Fekete Korona, melyet a Karmapa a Fekete Korona beavatásokon visel. Jelenleg a lezárt rumteki kolostorban van, mely tulajdonjogáért  a posztban említett Karmapák pereskednek.

  A jelenleg beiktatva levő két-három Karmapa mindegyike hivatalosan valódi és egyetlen, úgyhogy a kívülálló szurkoló pozíciójából bizonyára érdekes játszmának tekinthető, melyikük hogyan fog tudni boldogulni. Az előző posztban valamennyire be lettek mutatva. Most két újabb fejlemény borzolhatja a kedélyeket. Az örömtelibb, hogy Táje Dordzse felesége gyermeket vár. Ami ebben esetleg borzongásra adhat okot, hogy a Karmapák egy kivételével szerzetesként tevékenykedtek, tehát nem egy átlagos dolog Karmapaként családi életet élni. Bár természetesen önmagunk buddhatermészetének megtapasztalása sem hétköznapi, átlagos dolog. Nyugati, katolikus szemmel is szokatlan egy egyházi méltóság részéről a családalapítás, ugye ilyet egy pápától nem várnánk, bár a reformáció óta azért a református területeken bevett szokás, hogy az egyházi hivatás mellett családi életet is élnek.

 A másik Karmapa, Urgyen Trinli beszéde viszont meglehetősen húzós. A hívek a bátorságát emlegetik, a másik oldal meg a saját igazuk elismerését látják benne. Megpróbálom szubjektíven összefoglalni. Arról beszél benne, hogy frusztrált és ennek okaként sajnos egy viszonylag hosszú listát tudott felsorolni, melyet én is jogosnak gondolok. Olyanok szerepelnek benne, mint hogy már gyermekkorától kezdve elzárva tartották, a kínai adminisztráció gyámkodott felette, majd Indiába menekülve ugyanez folytatódott, csak ott az indiai hatóság tartotta házi őrizetben. Eközben nem kapta meg azt a képzést, ami lehetővé tenné, hogy a magas elvárásoknak eleget tudjon tenni. (Itt a magas elvárások az elődje miatt léteznek, aki életében támadhatatlan volt.) Folyamatosan politikai dolgokba keveredett bele akaratán kívül, amelyek kezelésére nem készítették fel. Ráadásként nem tudott kiépíteni egy olyan hátteret, ami a függetlenségét biztosítaná, konkrétan a gelugpáknál vendégeskedett más lehetőség hiányában. (Itt függetlenség alatt egy tibeti mindig saját kolostorra gondol...)   Úgyhogy most egy betegség kezelése miatt nyugatra utazott és nem nagyon van kedve hazatérni Indiába. Átgondolja a dolgokat, megpróbál hosszú távra gondolkodni.

 Ez egy szomorú történet és felveti annak a tényét, hogy azok, akik a a kiválasztották, beiktatták, miért nem törődtek vele kellően? Szinte árvaként került végül a Dalai Láma gyámkodása alá, akinek viszont komoly politikai játszmái vannak a kínaiakkal és ebben a Karmapa személye pillanatnyilag a legerősebb adu. Egész életében a körülmények foglya volt, szinte egy önállóság nélküli báb, aki most élete teljében van és úgy néz ki, megpróbál valamit kezdeni magával. Most kellene csak igazán egy szellemi vezető számára, csak éppen mostanra neki kellene szellemi vezetőnek lennie.

 Van egy nagyon erős adu azért az ő kezében is, mégpedig a következő Samarpa felismerése. A Samarpák azok akik felismerik a következő Karmapát, tehát a jövőben a személye kulcsfontosságú lesz. El lehet képzelni, a kínaiak mennyire szeretnék a következő Samarpát a saját ellenőrizetük alatt tudni. Még egy érdekes része volt a beszédének, hogy a vonalon belül ki kellene békülni. Ez lehetett volna egy politikai fogás is, de nem annak nézett ki összességében a mondanivalója, mivel igen komoly gyengeségeket tárt fel magáról, ami nem pozícióépítést feltételez. Ez a békülés lehetne egy közös Samarpa elismerése, ami fontos lenne, mert megakadályozná a vonal végleges kettészakadását, ami könnyen megtörténhetne, ha a két Karmapa külön-külön ismeri fel a következő Samarpát.

A XVI. Karmapa

 A tibeti mágia legújabb csodája, hogy egyszerre két Karmapa is van a világon. Sőt egyes vélemények szerint három, ami nem is lenne baj, csak éppen senki sem fogadja el mindet Karmapának.

A karmapák: Urgyen Trinli Dordzse, Trinli Táje Dordzse, Dava Szangpo Dordzse

 Röviden a karmapa megtestesülésekről. Ők Tibet első újra inkarnálódott lámái. A jelenlegi megtestesülése már a 17. a sorban. Tibet királyai voltak, hatalmukat egy mongol betörés döntötte meg, akik a Dalai lámát emelték trónra. Ezek után a vad keleti vidékekre szorultak vissza, hol a hírhedt khampa harcosok/banditák miatt nehéz lett volna utánuk nyúlni, de a központi kormányzat egyik fontos prioritása maradt a karmapák távol tartása a hatalomtól. Az előző, XVI. Karmapa a kínaiak jelentette fenyegetést korán megértve távozott Tibetből és India északi tartományában, Szikkimben épített új kolostort, helyileg Rumtekben. Szikkim is a kínai fenyegetettség miatt került Indiához, független államként működik saját kormánnyal.

 A XVI. Karmapa halála után a négy karma-kagyü vezető összefogott az utód megtalálásáért. A feladat rettentően lassan haladt. Amikor pedig pereskedés kezdődöttt közöttük, végleg megszakadt.  Elsőként Urgyen Trinlit emelték trónra a karma-kagyü vonal tibeti, kínai uralom alatt levő curpui kolostorában. A másodikként Táje Dordzsét delhiben koronázták meg pár évvel később. A szikkimi rumteki kolostorban levő kegytárgyak sorsa még bizonytalan, folyamatos a pereskedés értük, jelenleg katonai őrizet alatt vannak.

 A kérdés, hogy közülük melyik a valódi, voltaképpen felesleges, mert ezt mindenki önmaga dönti el. Lehetséges, hogy a látszat ellenére ez a felemás helyzet a legjobb, mert így megmarad a kínaiakkal való kapcsolat is és a nyugati terjeszkedés lehetősége is.

 Az egyikük, Urgyen Trinli mögött állnak a Tibethez kötődő lámák, köztük a négy karma-kagyü vonaltartó közül három is támogatta, valamint a Dalai Láma is elismerte hivatalosan. A Tibethez kötődésen értendő, hogy ezen lámáknak, kolostoraik, szerzeteseik, tanítványaik és támogatóik vannak Tibetben. Ők azok, akiknek fontos valamilyen mértékben kiegyezniük a kínaiakkal. Ebben az alkudozásban a különböző újjászületések, mint aduk szerepelnek. Egy vallásos ország kormányzásában komoly jelentősége van a vallási vezetőknek, még ha azt éppen az vallásellenes ateisták uralják is. Ennek a huzavonának az eredménye, hogy Urgyen Trinli Tibetben lett trónra emelve a Kínai Kommunista Párt támogatásával, majd később új alkupozíciót teremtve került külföldre. Ez a Dalai Lámának is jól jött, egyrészt részben a befolyása alá került egy renitens irányvonal, mely a többi vörös sapkás szekta képviselője is volt, másrészt újabb adu került a kezébe a kínaiakkal szemben. Annyira bejött a dolog, hogy Urgyen Trinli lett megnevezve, mint a Dalai Láma egyik leendő utódja, mivel a jelenlegi az utolsó a dalai lámák sorában. A felvételen a középső személy Ling rinpócse, a gelug irányvonal vezetőjének inkarnációja, jobbra Urgyen Trinli, őt mutatják többször is közelről.. 

  A másik Karmapa, Táje Dordzse az akkori régens, Samarpa támogatásával került trónra Delhiben, de ő egyedül nem lett volna ehhez elég erős, mellé álltak a butáni, nepáli, szikkimi származású lámák, akiket taszított a kínaiakkal való együttműködés és a politika előtérbe helyeződése, ezalatt értve még a száműzött Tibeti Kormány húzásait is. A végső lökést a szakadáshoz, egy nyugati láma, Ole Nydahl adta meg, aki szerintem még örült is, hogy ezzel kivonta a kagyü irányvonalat a kínaiak, az ázsiai politika, a Dalai láma és a tibeti etnikai sallangok befolyása alól és megvalósíthatta a tisztán csak Buddha tanaira és az azt évszázadokon át egymásnak hagyományozó buddhista mesterek átadási vonalára támaszkodó 'nyugati' buddhizmust. Róla is lesz még később szó egy posztban. Alább egy Mahakala megidéző pudzsa.

A harmadik karmapáról, Dava Szangpóról magyarul semmit sem találtam, de az ő létezése a legcsodálatosabb, hiszen már a megelőző karmapa életében megszületett. Az, hogy akkor a XVI. Karmapa miért nem ismerte fel még életében, örök rejtély marad. Azért egy videót csak találtam róla.

 Ez a regény 1956 óta szennyezi az olvasókat. Az író hatalmas munkát végzett és nem hiába, mert nagyon jól sikerült. Egy ismeretlen világba nyernek betekintést az olvasók, egy tibeti szemén keresztül a gyerekkortól kezdve. Megelevenednek a tibeti hétköznapok, a háztartás, ünnepek, lámák, kolostorok, népszokások stb. Csakhogy ez az ismeretlen világ, csakis a szerző fejében létezett, mielőtt megírta volna. Mint nyugati ember, számára az egész távolkelet teljesen összekeveredett és a hozzáképzelt mágikus dolgokkal kiegészítve egy színes-szagos valóságosnak ható fantáziavilágot álmodott meg. Ebben benne van a shaolin harcművészet, a szamurájok lovaglási tudása, a sárkányrepülés(!) és így tovább. Én is elhittem fiatalon. Csak egy évtizeddel később láttam meg valahol és jutott azonnal az eszembe, hogy mekora blődségek vannak benne.

 Felcsapva az elején máris van egy olyan kijelentés, hogy az állatokat Lhásza közelében az érinthetetlenek kasztjába tartozók ölték le, mivel a tibetiek  nem ölnek állatokat. Majdnem stimmel a dolog, csak éppen muzulmánok üzemeltettek vágóhidat.

 Vagy állít olyat, hogy a szerzetesek ruháján már azok elkészültétől kezdve foltok vannak rávarrva. Én ilyet még nem láttam, de nem is hallottam róla.

 A harmadik szem kézifurdanccsal való megnyitása is elég morbid elképzelés.

 Nem csak tévedések  és fantázia volt a könyvben, sokszor közel járt az igazsághoz, vagy valós tényeket használt fel, de ezekel is csak a valótlan elképzeléseket tette hihetővé.

 Van ám folytatása is! Abban egy nyugati embert a testéből a buddhista menyországba repít, ő pedig a testet feltámasztva abban folytatja életét. Mellesleg ez magyarázatot ad arra, hogy az író miért is egy nyugatinak kinéző férfi. De van olyan ügyes, hogy még ebben is van igazság, ténylegesen létezik a feltámasztásról szóló tanítás, igaz Marpa óta nem használják. Az utolsó használója Marpa fia volt. Azóta bár a tanításokat továbbadják, de nem gyakorolják. Sőt, még a buddhista "menyország" is létezik, ahol test nélkül, szellemi alakban könnyebb elérni a megvilágosodást. A Tibeti Halottaskönyv egyik célja, hogy a halott a neki adott tanácsokkal oda jusson az újjászületés helyett.

 A Harmadik szem egy roppant érdekes könyv, de csak egy nyugati személy távolkelettel kapcsolatos felületes tudását tartalmazza egy nagy adag fantáziával kiegészítve. Egyetlen nagy hibája, hogy ezt valós információként próbálja eladni.

 A '60-as évek a szex, drog, rock & roll időszaka volt, amikor a fiatalok gondtalanul szexeltek és próbálták ki az izgalmas tudatmódosító szereket, így tágítva 'érzékelésük kapuit'. Nyugati fiatalok ezrei járták be a közel-keletet és Indiát kalandokat és drogokat keresve. Azonban egyikük találkozása a buddhizmussal mára egy új utat adott a keleti misztikum iránt érdeklődőknek. A sors keze persze nem véletlenül mozgatja a dolgokat úgy, hogy a az emberi lét rejtélyei iránt nyitott és ebből egyetemet végzett életerős nyitott fiatal találkozzon Buddha tanításit megvalósító emberekkel. 

 Ole Nydahl életéről elég sok helyen lehet olvasni, szinte már kanonikus precizitással, de aki saját kézből akar információhoz jutni, az elolvashatja az erről írt önéletrajzi könyvét is. Ebben  a bejegyzésben inkább a saját meglátásaimat írom le.

 Ahogy mondani szokták, minden sikeres férfi mögött áll egy határozott nő, és ez ebben az esetben is igaz, csak itt úgy mondják, hogy Ole volt a buldózer, míg felesége Hannah ült a kormánynál.  Találkozásuk a buddhizmussal szinte csak a véletlenen múlt, drog és kalandkereső nászútjukon futottak bele egy buddhista szertartásba, mely teljesen elkápráztatta őket, ami komoly szó a drogozás mellett, mely inkább kiöli a lelkesedést a használókból. Innentől kezdve egyik szertartásról szaladtak a másikra, végképp a XVI. Karmapa hatása alá kerülve. Arra csak később jöttek rá, hogy semmilyen komolyabb tanítást nem kaptak, amíg maguktól fel nem ismerték, a droghasználat nem tartozik a buddhizmus gyakorlásához. Hazatérésük nem ment simán, csempészet miatt börtönbe kerültek Dániában, de szerencsés módon viszonylag hamar kiszabadultak. Mikor visszatértek keletre, azt már szüleik támogatásával tanulás céljából tették. Így kerültek Kalu rinpócse 'iskolájába', ahol a ma is átadott tudásuk lexikális részét tanulták. Három év tanulás sem telt el és megtörtént az, ami akkoriban lehetetlennek tűnt, a tibeti lámák nekiálltak meghódítani a nyugatot. A keleti szokásjog tevékenységi területeket jelölt ki az irányvonal képviselői között nyugaton, így került Ole Nydahlhoz a Franciaországtól keletre elterülő terület, aminek nagyobb része még a szocializmust nyögte, mondhatni nem vonzotta úgy a tibeti lámákat, mint a gazdag és számukra kellemes domborzatú Svájc, vagy a mediterrán Franciaország.

 Azt azért el kell mondani, hogy Karmapa pontosan tudta kiket 'szabadított' a nyugatra, hiszen ő maga csak a 'hippijeimként' emlegette őket. Miközben Ole a kommunikációs képességével, karizmájával, vagy szükség esetén jó megjelenésével szerzett új gyakorlókat, addig felesége Hannah kiválóan megtanult tibetiül és jó kapcsolatot épített ki a lámákkal, gyakran titkárnői teendőket ellátva mellettük. A tevékenységük meglepően sikeresnek mondható, közel 700 buddhista 'centrumot' hoztak létre a világ szabadabbik részén. Persze itt nem hatalmas épületeket kell elképzelni több ezer szerzetessel és főlámával! Legtöbbször egy a pár tucatnyi főt számláló közösség számára a közös meditációra fenntartott szoba, vagy esetleg egy lakás, ha már többen vannak. 

 A hippi múlt nem tűnt el nyom nélkül, sőt az akkori szabad életérzés köszön vissza az általuk megálmodott rendszerből. A közösségek maguk tartják fent a tulajdonukat, értve ezalatt a takarítást, a számlák fizetését, a rendezvények szervezését stb. Saját maguk egyeztetnek a felmerülő dolgokról és legfeljebb tanácsot kérnek a lámától szükség esetén. A centrumok világi gyakorlókból állnak, tehát nincsen főállású fizetett láma, vagy alkalmazott. Természetesen ez sokak számára felháborító, leginkább olyanoknak, akiknek a misztikum iránti vágyát csakis egy csodatevő szerzetesi ruhás tibetivel lehet kielégíteni. A valóság persze az, hogy egy tibeti neveltetést kapott, a nyelvet és a helyi kultúrát nem ismerő szerzetes, meglehetősen nehézkesen tudná Buddha tanításait a világi gyakorlók számára tanítani. Voltak kudarccal végződő próbálkozások, melyek végén alig várták, hogy megszabaduljanak, vagyis egy távoli helyre telepítsék át az amúgy a tibeti kultúrkörben nagyszerűen funkcionáló lámát. A racionálisabb kritikusok szerint Buddha kifejezetten szerzetesek részére tanított, sőt tanításainak nagy része is egy szerzetes közösség számára szól. 

 A szerzetesség lehet jó egyesek számára, de mint Tibetben is bebizonyosodott, bármennyire is békés dologról van szó, végzetesen meggyengítette az országot a külső támadásokkal szemben. Márpedig ha a buddhizmus gyakorlásához való feltételek megszűnnek, akkor a buddhizmus is megszűnik. Jelenleg a még megmaradt szabad tibeti buddhizmust gyakorló országok komoly veszélynek vannak kitéve északról és keletről az ateista materialisták, nyugatabbról az iszlám fenyegeti. Itt Butánra, Nepálra és Szikkimre gondolok. Ezeket a problémákat lehet kiküszöbölni úgy, hogy az államtól független csoportokban, dolgozó, hadra fogható polgárok gyakorolják a buddhizmust, így a gazdaság is erős marad, és a számukra a gyakorláshoz lehetőséget nyújtó ország védelme is megfelelő lesz. Ennek a rendszernek is van azonban gyenge pontja, a lámák képzése nélkülözhetetlen és egyelőre ez még keleten történik. Talán, majd ha a második generáció is életképesen viszi tovább nyugaton a kagyü vonalat, akkor ez is megvalósul. Még kérdéses ki fogja átvenni Ole Nydahl helyét, de feltételezhetőleg van már rá elképzelés.

 Most elindult a nyugati világban valami, ami a tibeti buddhizmus megmaradása érdekében egy jó dolog, hiszen maguk a tanítások, a módszerek így megmaradnak az emberiség kultúrkincsei között és a gyakorlók nem terhelik meg a demokratikus társadalmakat, nincsenek speciális politikai igényeik. Nincsen szó dogmákról, tehát szükség esetén lehet változtatni, ami a megmaradás kulcsa.

 Nem túl sűrűn érkeznek hazánkba magas rangú tibeti buddhista lámák, de ilyen fiatalon a Karmapa kivételével még senki nem jött, emiatt is különleges ez az esemény. Az első nap lesz az előadás, a másodikon pedig a Gyémánt Tudat beavatás. Több infó a képre kattintva.

 A szervező a Gyémánt Út Buddhista Közösség a karma-kagyü vonal egyik hazai szervezete a három közül. Ők leginkább a nagyobb tömegek számára is elérhető irányvonalat viszik, úgyhogy könyvek magolása, vagy filozófiai viták nincsenek, viszont a meditációk és a tanítások ismertetése annál inkább nagy hangsúlyt kap. Akit a pénzügyek izgatnak, azoknak írom, közel évi 80 millió forint állami támogatást kaptak, aminek nagyobbik része az egy százalékos felajánlás volt. Ezen kívül a Tibet Európa Alapítványhoz 50 millió szokott beérkezni, szintén az 1+1 százalékos adófelajánlásokból. Az ilyen előadások, rendezvények, nyári tábor szintén a bevétel rovatban van, tehát a szervezők ingyen dolgoznak. A pénz a pesti nagy centrum építésére szokott menni, melyen már 15 éve dolgoznak, de a negyede még átépítésre szorul, valamint a becskei elvonulási központ - a nyári táborok helyszíne - is folyamatos fejlesztés alatt áll.  Aki a lámát akarja támogatni, az szokás szerint a beavatás után teheti meg.

 A mostani inkarnációról annyit tudok, hogy az eddigi nézeteltérések ellenére is az összes nagy tibeti vonal hiteles újjászületésnek fogadja el, ami egy nagyon megható dolog, lévén elődje korai halálában éppen a nézeteltérések játszhattak főszerepet,mert az igyekezete, hogy a különböző irányba húzó csoportokat ki tudja békíteni, kudarcot vallott. Az, hogy a mostani megtestesülést a Dalai láma is támogatja, miközben egy konkurens szervezetnél tevékenykedik, egy jó jel a jövőre nézve.

 A téma érdekessége számomra, hogy már van egy idevágó bejegyzésem, amit a hétvégére átfésülök és közzéteszek.

 Aki még nem volt ilyen eseményen, azok számíthatnak rá, hogy Buddha tanításait megélő személy előadását hallgathatják, aki eleven frissességgel tudja tolmácsolni az emberi tudatról szóló időtlen tanításokat.

 Csak leadom a lexikális részt is a buddhizmusról, hátha valaki csakis ebből a blogból tájékozódik a témáról. :)

 A történelmi Buddha, királyfiként született mintegy 2500 évvel ezelőtt az akkori India északi részén. Viszonylag fiatalon a jógagyakorlatok felé fordult a figyelme. Célja lett, hogy túllépjen az élet és halál, szenvedés és mulandóság rabságából. A jógagyakorlatok jól segítették fejlődését, de volt egy határ, ahol a szokásos tanítások már hatástalanok voltak, ezért saját magának kellett utat találni a végső igazsághoz, önmaga tudatának megismeréséhez. Pár éven belül elérte a megvilágosodást és onnantól kezdve a saját útját tanította, mint kolduló szerzetes. Tanításai a tudat természetéről. a mulandóságról, a vágyakról, meg egyéb az emberrel kapcsolatos dologról szóltak. Az vita tárgya, hogy már életében, vagy csak később váltak szét a különböző nagy buddhista irányvonalak, a déli, az északi és a vadzsrajána. 

 A legmisztikusabb irányzatban a tanításokat jógiról jógira, tanítóról tanítványra hagyományozták, azaz a tanításokat megvalósító tanítványok adták tovább az újabb tanítványoknak.  Végül az egyik jógi fogta magát és elment Tibetbe terjeszteni a buddhizmust, majd Tibetből is érkeztek tanítványok, akik az izgalmas indiai 'jógapiacon' gyűjtötték össze a szerintük legfontosabb tanításokat.

1. Nyingmapa vonal

 Magukat Padmaszambhavától eredeztetik, aki elsőként vitte a buddhizmust Észak-Indiából Tibetbe. Legismertebb munkájuk a Tibeti halottas könyv. A többi irányzattól eltérően világi gyakorlók viszik a vonalat. Bár Padmaszambhava után a buddhizmus elpusztult Tibetben, de még előtte elrejtett úgynevezett 'termákat', azaz szellemi kincseket, melyek arra vártak, hogy egy érdemes személy megtalálja őket. Ezekből időnként még ma is találnak az arra érdemesek. 

2. Szakjapa vonal

 Még a tudatos újjászületés felfedezése előtt jött létre, így a hagyományos, örökletes módon történik a vezetés átadása már az alapító óta. Lassan ezer éve megtartani egy családon belüli átadást azért szép teljesítmény és a kínai politika beleszólását is alaposan megnehezíti, főleg, hogy már távoztak Tibetből. Ők is Indiából származó tanítási vonalakat visznek, melyek között vannak egyediek és vannak más iskolában is megtalálhatóak.

3. Karma-Kagyü vonal

Az ő újításuk volt a tudatos újjászületés bevezetése. A vonal történetének érdekessége, hogy a vezetőjük volt világi gazdálkodó gyakorló, majd hegyekben meditáló jógi vonaltartó, hogy a végén egy orvos szerzetes alapítsa meg a szerzetesi irányvonalat. A vonal vezetője a mindenkori Karmapa, a jelenlegi már a 17. a sorban. Még érdekesség, hogy a Karmapa bár a legtöbbször szerzetes, de volt már, hogy családos életet élt.

4. Gelugpa vonal

 A legismertebb a négy közül, a Dalai Láma újjászületései 500 évig voltak Tibet királyai. Ők építették a Potala palotát. Nevük jelentése: erényes. Szigorú szerzetesi életmódjuk és eltérő tanítási módszereikben térnek el leginkább a többi vonaltól. Fejfedőjük után ők a sárga sapkásak, míg a másik három vonal a vörös sapkások. Jellegzetes filozófiai vitákat folytatnak, melyhez sajátos mozdulatok tartoznak.

5. Rime

Ez egy nem hivatalos vonal, amelyik a négy másikból vesz át átadási tanításokat. Mondhatni pár évtizede létezik csak.

 Tibet kutatói megdöbbentek a középkori elmaradottságon, a babonákon, a lámák uralmán, a kolostorvárosokon stb. De akármennyire is nem tettszett 'logikus' gondolkodásuknak amit láttak, idővel mégis őket is magába szippantotta a 'légkör', elkezdtek ráérezni arra, hogy az ott élőket átjáró világkép ténylegesen működik. Ez alól semelyik nyitott személyiség nem tudta kivonni magát. A valódi mágia maga az ember, mert mágia emberek nélkül nem létezik. Ahogyan Tibet népe átadta magát az emberben levő, mégis emberfeletti tudat világképének, ennek segítségével közös erőfeszítéssel megszabadultak démonaiktól, vagy állították saját szolgálatukba őket. A tudat démonaitól való megszabadulás az alapja annak a boldogságnak, ami az ott élőkből áradt és ami 'megfertőzte' az odalátogatókat is.

 Idézet Heinrich Harrer Hét év Tibetben című könyvéből:

"Legyen akár szegény, vagy gazdag, teljes odaadással és minden belső kétely nélkül jön el mindenki, hogy az isteneknek áldozzon, és áldásukat kérje. Alig van nép mely ennyire egységesen követné vallását, és ilyen természetességgel élne annak szabályai szerint. Emiatt mindig is nagyon irigyeltem a tibetieket, mert én bár Ázsiában megismertem az utat a meditációhoz, a végső kérdésekre sohasem találtam meg a választ. De ebben az országban megtanultam nyugalommal szemlélni a világ eseményeit és nem hányódni zaklatott gondolataim között"

 A buddhizmusról szóló leírásokban mindig terítékre kerül, hogy alapvetően három eltérő irányzat van. A déli, theravada buddhizmus, ahol a gyakorló magával foglalkozik, önmagát fejleszti. Az északi, mahajana buddhizmus, ahol a másokkal való együttérzés ad plusz motivációt a megvilágosodás eléréséhez. Végül a harmadik, a legmisztikusabb irányzat a tibeti vadzsrajana, avagy lámaizmus. Ez utóbbi voltaképpen az északi buddhizmus egy ezoterikus változata.

 A karmára sokan úgy gondolnak, mint valami isteni akaratra, sorscsapásra. A buddhizmus magyarázata erre az, hogy a tudat az eredendő és örök dolog, míg az önmagát felépítő és önmagához ragaszkodó személyiség a mulandó.

A logikus gondolkodás a buddhizmus megállapításaival azonos eredményre jut. Nahát! :)