A buddhizmusról szóló leírásokban mindig terítékre kerül, hogy alapvetően három eltérő irányzat van. A déli, theravada buddhizmus, ahol a gyakorló magával foglalkozik, önmagát fejleszti. Az északi, mahajana buddhizmus, ahol a másokkal való együttérzés ad plusz motivációt a megvilágosodás eléréséhez. Végül a harmadik, a legmisztikusabb irányzat a tibeti vadzsrajana, avagy lámaizmus. Ez utóbbi voltaképpen az északi buddhizmus egy ezoterikus változata.

 A három eltérő buddhista út gyakorlói között más vallásokkal ellentétben nincsenek háborúk. Ennek az örvendetes ténynek a legfőbb oka, hogy a buddhizmus az emberrel és nem a hatalommal foglalkozik. Nincsenek politikai ambíciói, leszámítva a hagyják békén a gyakorlókat és biztosítsák a szabad gyakorlást! Ebből adódik, hogy a liberális demokráciák tökéletes hely számukra, ezt remélhetőleg a politikusok is felismerik majd nyugaton egyszer!

 A másik ok, hogy a különböző irányzatok célja ugyanaz, tehát a gyakorlók különböző utakon haladnak egyazon cél felé, így nem zavarják egymást, nincsen összeütközés közöttük. Persze mindenki a saját útját tartja a jobbnak, hiszen számára valóban az a legjobb.  Erre egy tréfás példa itthonról: Mivel a karma-kagyü vonal a legismertebb, a különböző megközelítésű gyakorlók számára három kagyü csoport létezik, melyek mindegyike végső soron a vonal vezető lámája alá tartozik. A három csoport leegyszerűsítve az intellektuális, logikai megközelítők, vannak a szinte szerzetesi szigorúságú fegyelmezettek és persze vannak a vad bulizósak. Az eltérő mentalitás ugyanolyan kemény gyakorlást takar, csak a gyakorlók személyisége különbözik. Nem meglepő módon a különböző csoportok tagjai nem keresik egymás társaságát.

 A végső ok a három drágaság. (Ennek sem a Gyűrűk urához, sem az inflációhoz nincs köze) Ezek a Buddha által elért megvilágosodás, Buddha tanításai, melyek a megvilágosodáshoz vezetnek és végül a gyakorlók közössége. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a valláshoz hozzá tartoznak a gyakorlók is, tessék őket nem kiirtani! Valamint a fentebb már tárgyaltak miatt, okuk sincsen az egymás elleni fellépésre. Természetes módon a politikának köszönhetően időnként irányvonalak felemelkedtek, néha meg nehéz sors jut számukra. Például a tibeti központi kormányzat elüldözött egy számára nem szimpatikus irányvonalat, hogy az aztán több száz évvel később előkerüljön egy távoli vidéken ötezer gyakorlóval egy kolostorban. De még klasszikus menekülést hajtott végre a XVI. Karmapa is, aki a kagyü irányvonal relikviáival felpakolva angolosan távozott Tibetből, a kínaiak nem kis bosszúságára.

 A tibeti buddhista vonalakat másik bejegyzésben részletezem majd.