A Fekete Korona, melyet a Karmapa a Fekete Korona beavatásokon visel. Jelenleg a lezárt rumteki kolostorban van, mely tulajdonjogáért  a posztban említett Karmapák pereskednek.

  A jelenleg beiktatva levő két-három Karmapa mindegyike hivatalosan valódi és egyetlen, úgyhogy a kívülálló szurkoló pozíciójából bizonyára érdekes játszmának tekinthető, melyikük hogyan fog tudni boldogulni. Az előző posztban valamennyire be lettek mutatva. Most két újabb fejlemény borzolhatja a kedélyeket. Az örömtelibb, hogy Táje Dordzse felesége gyermeket vár. Ami ebben esetleg borzongásra adhat okot, hogy a Karmapák egy kivételével szerzetesként tevékenykedtek, tehát nem egy átlagos dolog Karmapaként családi életet élni. Bár természetesen önmagunk buddhatermészetének megtapasztalása sem hétköznapi, átlagos dolog. Nyugati, katolikus szemmel is szokatlan egy egyházi méltóság részéről a családalapítás, ugye ilyet egy pápától nem várnánk, bár a reformáció óta azért a református területeken bevett szokás, hogy az egyházi hivatás mellett családi életet is élnek.

 A másik Karmapa, Urgyen Trinli beszéde viszont meglehetősen húzós. A hívek a bátorságát emlegetik, a másik oldal meg a saját igazuk elismerését látják benne. Megpróbálom szubjektíven összefoglalni. Arról beszél benne, hogy frusztrált és ennek okaként sajnos egy viszonylag hosszú listát tudott felsorolni, melyet én is jogosnak gondolok. Olyanok szerepelnek benne, mint hogy már gyermekkorától kezdve elzárva tartották, a kínai adminisztráció gyámkodott felette, majd Indiába menekülve ugyanez folytatódott, csak ott az indiai hatóság tartotta házi őrizetben. Eközben nem kapta meg azt a képzést, ami lehetővé tenné, hogy a magas elvárásoknak eleget tudjon tenni. (Itt a magas elvárások az elődje miatt léteznek, aki életében támadhatatlan volt.) Folyamatosan politikai dolgokba keveredett bele akaratán kívül, amelyek kezelésére nem készítették fel. Ráadásként nem tudott kiépíteni egy olyan hátteret, ami a függetlenségét biztosítaná, konkrétan a gelugpáknál vendégeskedett más lehetőség hiányában. (Itt függetlenség alatt egy tibeti mindig saját kolostorra gondol...)   Úgyhogy most egy betegség kezelése miatt nyugatra utazott és nem nagyon van kedve hazatérni Indiába. Átgondolja a dolgokat, megpróbál hosszú távra gondolkodni.

 Ez egy szomorú történet és felveti annak a tényét, hogy azok, akik a a kiválasztották, beiktatták, miért nem törődtek vele kellően? Szinte árvaként került végül a Dalai Láma gyámkodása alá, akinek viszont komoly politikai játszmái vannak a kínaiakkal és ebben a Karmapa személye pillanatnyilag a legerősebb adu. Egész életében a körülmények foglya volt, szinte egy önállóság nélküli báb, aki most élete teljében van és úgy néz ki, megpróbál valamit kezdeni magával. Most kellene csak igazán egy szellemi vezető számára, csak éppen mostanra neki kellene szellemi vezetőnek lennie.

 Van egy nagyon erős adu azért az ő kezében is, mégpedig a következő Samarpa felismerése. A Samarpák azok akik felismerik a következő Karmapát, tehát a jövőben a személye kulcsfontosságú lesz. El lehet képzelni, a kínaiak mennyire szeretnék a következő Samarpát a saját ellenőrizetük alatt tudni. Még egy érdekes része volt a beszédének, hogy a vonalon belül ki kellene békülni. Ez lehetett volna egy politikai fogás is, de nem annak nézett ki összességében a mondanivalója, mivel igen komoly gyengeségeket tárt fel magáról, ami nem pozícióépítést feltételez. Ez a békülés lehetne egy közös Samarpa elismerése, ami fontos lenne, mert megakadályozná a vonal végleges kettészakadását, ami könnyen megtörténhetne, ha a két Karmapa külön-külön ismeri fel a következő Samarpát.