A karmára sokan úgy gondolnak, mint valami isteni akaratra, sorscsapásra. A buddhizmus magyarázata erre az, hogy a tudat az eredendő és örök dolog, míg az önmagát felépítő és önmagához ragaszkodó személyiség a mulandó.

A személyiség az, mely siránkozik, ha nem születik okosnak, gazdagnak, vagy szerencsésnek. Miközben a buddhista tanítások, mint azt a létkerék mutatja, nagyon szerencsésnek tekinti az emberi életet, mert abban a személy saját kezébe veheti a sorsát, hogy a nemtudás fátylait eltávolítva a tudat ragyogó tiszta terét megtapasztalja, mely maga a feltételek nélküli öröm, vagy boldogság. A tibeti buddhizmus szerint ez minden ember számára elérhető egy élet alatt.

 Bármilyen keserves is valakinek a karmája, azaz az előző életek alatt felhalmozott negatív cselekedetek súlya, ha már volt olyan szerencsés, hogy embernek szülessen, akkor meg is tud a szabadulni a negatív karmától. Az eddigi posztok fényében nem meglepő, ha ennek módja a buddhista gondolkodásmód, azaz Buddha tanításai, Buddha személyes életének példája és a buddhista meditáció.

 Nézzük a negatív karma működését! A személyiség szürke falak közé van zárva és nem találja a kijáratot, miközben más szerencsésebb személyek ugyanott semmiféle akadályt nem tapasztalnak. Ezek  falak csak a személyiséghez kapcsolódnak. A kirekesztettség, kitaszítottság érzése lesz a legerősebb, egy olyan élet során, melyben hatalmas erőfeszítésekkel is csak nagy nehezen tud előre haladni. Amikor a meditációval a tudatot önmagában tapasztalja meg, akkor az őt akadályozó ego gyengülni fog. Ez akkor is igaz, ha csak önmagához képest kerül közelebb a tiszta tudathoz. 

 Most jöhet a pozitív karma megteremtése! Az alapvető befolyásoló tényezők a gondolatok, a beszéd és a cselekedetek. A másokról való pozitív gondolkodás tiszta lelkiismeretet fog adni, mely által megbízhatóbbnak fognak minket tartani. A beszéd még erősebb eszköz, mert általa már segíteni is tudunk, akár csak biztatással, dicsérettel, vagy tudás átadásával. A cselekvés pedig egyértelmű látható forma, mely az előbbieknél több lemondással jár, de hatása általában gyorsan 'megtérül'.

 A végére hagytam a saját karma működésének néhány elriasztó példáját. Az egyik a különböző hadurak, háborús bűnösök, vagy diktátorok sorsa, mely a legtöbb esetben erőszakos halállal ér véget, vagy nem túl öregen a börtönben végzik. Hosszasan lehet sorolni akár csak az elmúlt száz évből is, kezdve Mussolinivel, Hitlerrel, de ismert diktátor volt Ceaucescu, vagy a közelmúlt arab diktátorai, Kadhafi, Mubarak, Szaddam Husszein sem békésen, ágyban fejezték be életüket. Persze voltak szerencsésebbek is, akik börtönben, száműzetésben, vagy valamiféle isten háta mögötti civilizációtól távoli helyen élték valahogyan túl gyilkos tetteiket. 

 A terroristák tevékenysége igazi elhivatottságot igényel, hiszen manapság a drónok korában nem sokáig húzzák, általában pár éven belül likvidálják őket. A legendás Oszama bin Láden  is hiába vonta ki magát az élet sűrűjéből, ha előtte már elkövetett annyit, hogy a legerősebb hatalom egy egész csoportot állítson ki a felkutatására.

 A bűnözők sem tartoznak a szerencsések közé, mire komoly munkával feltörnek a ranglétrán, majd legyőzik a konkurenciát, addigra annyi alvilági és rendőri, esetleg ügyész ellenfelet szereznek maguknak, hogy ennek köszönhetően éppen öregkorukra vesztik el életüket, szabadságukat, vagy vagyonukat.

 Mégis a legszerencsétlenebb bűnözési módnak az utca drogdílerkedést tartom. Kevés pénzért teszik kockára az életüket, miközben tevékenységükkel nagy szenvedést okoznak másoknak. Ráadásként a négy éven belül a negyedükkel végez konkurencia.