Ez a regény 1956 óta szennyezi az olvasókat. Az író hatalmas munkát végzett és nem hiába, mert nagyon jól sikerült. Egy ismeretlen világba nyernek betekintést az olvasók, egy tibeti szemén keresztül a gyerekkortól kezdve. Megelevenednek a tibeti hétköznapok, a háztartás, ünnepek, lámák, kolostorok, népszokások stb. Csakhogy ez az ismeretlen világ, csakis a szerző fejében létezett, mielőtt megírta volna. Mint nyugati ember, számára az egész távolkelet teljesen összekeveredett és a hozzáképzelt mágikus dolgokkal kiegészítve egy színes-szagos valóságosnak ható fantáziavilágot álmodott meg. Ebben benne van a shaolin harcművészet, a szamurájok lovaglási tudása, a sárkányrepülés(!) és így tovább. Én is elhittem fiatalon. Csak egy évtizeddel később láttam meg valahol és jutott azonnal az eszembe, hogy mekora blődségek vannak benne.

 Felcsapva az elején máris van egy olyan kijelentés, hogy az állatokat Lhásza közelében az érinthetetlenek kasztjába tartozók ölték le, mivel a tibetiek  nem ölnek állatokat. Majdnem stimmel a dolog, csak éppen muzulmánok üzemeltettek vágóhidat.

 Vagy állít olyat, hogy a szerzetesek ruháján már azok elkészültétől kezdve foltok vannak rávarrva. Én ilyet még nem láttam, de nem is hallottam róla.

 A harmadik szem kézifurdanccsal való megnyitása is elég morbid elképzelés.

 Nem csak tévedések  és fantázia volt a könyvben, sokszor közel járt az igazsághoz, vagy valós tényeket használt fel, de ezekel is csak a valótlan elképzeléseket tette hihetővé.

 Van ám folytatása is! Abban egy nyugati embert a testéből a buddhista menyországba repít, ő pedig a testet feltámasztva abban folytatja életét. Mellesleg ez magyarázatot ad arra, hogy az író miért is egy nyugatinak kinéző férfi. De van olyan ügyes, hogy még ebben is van igazság, ténylegesen létezik a feltámasztásról szóló tanítás, igaz Marpa óta nem használják. Az utolsó használója Marpa fia volt. Azóta bár a tanításokat továbbadják, de nem gyakorolják. Sőt, még a buddhista "menyország" is létezik, ahol test nélkül, szellemi alakban könnyebb elérni a megvilágosodást. A Tibeti Halottaskönyv egyik célja, hogy a halott a neki adott tanácsokkal oda jusson az újjászületés helyett.

 A Harmadik szem egy roppant érdekes könyv, de csak egy nyugati személy távolkelettel kapcsolatos felületes tudását tartalmazza egy nagy adag fantáziával kiegészítve. Egyetlen nagy hibája, hogy ezt valós információként próbálja eladni.