Már említve volt előzőleg, hogy nem mindegy min meditálunk, tehát szűk nyílású barlangban ne legyen nagy szarvú démon a meditációs témánk! A meditáció tárgya nagyon lényeges, voltaképpen ez a vadzsrajána egyik titka. Fontos leszögezni, hogy a buddhák, bodhiszattvák,  védelmezők, jidamok nem valóságos lények, tehát a tibeti buddhizmusban nem hisznek úgy a létezésükben, mintha személyek, vagy istenek lennének. A meditációs formák különféle időtlen tulajdonságokat jelképeznek, mint együttérzés, bölcsesség stb. és ezek a tulajdonságok minden ember tudatában benne vannak. A meditáció közben a meditációs formát kell elképzelni és a hozzá tartozó mantrát kell mondani. A gyakorlat zárásakor az elképzelt forma fénnyé olvadását és a meditálóba való sugárzását kell elképzelni. Ez az eggyé válás a kulcsa a gyakorlat hatásosságának. Vannak magasabb szintű meditációk, melyekben többszörös beolvasztó fázis van.

 Tehát a tibeti buddhista meditációban megidéznek egy megvilágosodott tulajdonságot jelképező formát, majd eggyé válnak vele. A módszer alapelve szerint, minden megidézés egyre közelebb visz a megvilágosodáshoz.  Minden gyakorlónak van legalább egy számára szimpatikus tulajdonságú forma, mely bizalmat ébreszt benne. Ez a bizalom hozza létre azt a nyitottságot, melynek révén a gyakorló áttranszformálja magát. Ez a gyakorlóban létrejövő változás maga a megvilágosodottá válás útja. 

 Fontos kiemelni a félreértések elkerülése végett, hogy a megvilágosodás állapota nem sablonszerű. Minden megvalósítónál különbözőképpen nyilvánul meg, azaz nem kell amiatt aggódni, hogy elveszítjük az egyéniségünket és egy mantrázó agyhalott imarobottá válunk! Éppen ellenkezőleg. Mivel olyan, számunkra pozitív tulajdonságokat erősítünk magunkban, melyet ösztönösen elérni vágyunk, ez a mindennapokban is velünk marad, akkor is mikor nem gondolunk rá. Az erőltetett szektás műmosoly helyett, a problémák könnyedebb megoldása és  rugalmasság, spontaneitás ad magabiztosságot és valódi jó érzést.